2019. 07. 20. szombaton 14 órától hallhatjuk tanúságtételét, melyben az alábbi kérdéseket fogja taglalni:
– Hallottad-e már, hogy te „Istenhordozó” vagy?
– Hallottad-e már, hogy az ember legfontosabb feladata engedni Istent, hogy Isten legyen benne?
– Hallottad-e már, hogy az Isten a szentségeken és az imádságon keresztül veszi birtokba a lelket?
– Hallottad-e már azt, hogy Isten nélkül nem lehet hosszútávon boldog az ember? Itt boldogság alatt nem eufóriát értek, hanem békét, derűt, megelégedettséget.
– Végül, hallottad-e már, hogy akinek nincs tartós és mély istenkapcsolata, azt így vagy úgy, de megnyomorítja a sátán?
– Hallottad-e ezeket a mellbevágó, nagyon erős üzeneteket, és ha hallottad, töprengtél-e rajtuk, hiszed-e őket?

Dávidnak azért tartott több, mint 30 évig, mire igazán rátalált Istenre, mert ezeket az üzeneteket vagy nem hallotta, vagy nem hallotta meg, esetleg nem hitte el, amikor olvasta.

Dávid így vélekedik:

Annak ellenére, hogy katolikus neveltetést kaptam, és sose volt kérdés számomra, hogy létezik-e Isten, nagyon sokáig tartott, míg Isten létét elfogadó keresztényből Krisztus-követő kereszténnyé váltam. Vagy egy évtizeden keresztül istentelenül, a világ és a gonosz lélek rabságában éltem, és teljes lelki ronccsá váltam. Hosszú volt az út, míg engedtem, hogy Jézus megtaláljon, és elkezdjek Istennel élni, vele és érte. 31 évesen adtam meg magam nagy nehezen Isten hívó szavának, hogy papként legyek Krisztus-követő.
Hála Istennek, hogy megadta a bátorságot és az erőt hozzá!

 

Szent Ágostonnal én is mondhatom: „Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.”

A Szalóki Találkozó bővebb programja ide kattintva olvasható.