Történet

Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat, amely minden év július harmadik szerdáján kezdődik, és vasárnapig tart, az átlagosan 1000 résztvevőjével, joggal nevezhető Magyarország (jelenleg) legnagyobb többnapos katolikus ifjúsági találkozójának.

Az elsősorban 16-25 év közötti fiataloknak szóló színvonalas előadásokon túl, kiemelt hangsúlyt kapnak az úgynevezett “kiscsoportos beszélgetések” is, amelyek segítségével a résztvevő fiatalok, élményeiket és gondolataikat egymással megosztva, hatékonyabban tudják feldolgozni az előadásokon hallottakat.  A lelki elmélyülés mellett, a fiatalok fesztivál keretében is megélhetik a keresztény örömöt.

 

A kezdetek és a „hőskorszak”

Egertől három kilométerre fekszik a festői szépségű Egerszalók, ahol 1982-ben rendeztek először ifjúsági találkozót és lelkigyakorlatot.
A Szalóki Találkozó kezdetben a kommunista rendszer által egyáltalán nem támogatott rendezvények közé tartozott, így a természetes igényen túl egyfajta véd- és dacszövetség kovácsolta össze azt a maroknyi fiatalt, aki résztvevője volt.

Az 1980-as évek elején Domán Ferenc Szalók plébánosa kérte fel KERÉNYI LAJOS piarista szerzetes atyát, hogy tartsa meg a nyári lelkigyakorlatos ifjúsági találkozókat. Titokban ugyan, de lehetett beszélgetni a hit, a kereszténység, a társadalom időszerű kérdéseiről. Itt nem csupán a materialista világnézet által meghatározott témákat lehetett elővenni, hanem az élet valódi kérdéseiről cserélhettek eszmét. Ahogy folyamatosan lazult a rendszer, a találkozók a tiltottból a tűrt kategóriába estek, ami azzal járt, hogy évről évre egyre többen érkeztek.

A 80-as évek végétől már a határainkon túlról is jöttek magyar fiatalok. Kezdetben egy napos volt a tábor, ma már öt napig tart.
Elmondható, hogy a vonzása tartós a fiatalok felé. „Olyan erőterei vannak ezeknek az eseményeknek, amelyektől jobb lesz a világ, ezért lenne szükség arra, hogy minél több legyen ezekből.”– áll Kerényi Lajos: Adj nekem lelkeket, Uram! című önéletírásában.

A 80-as években elsősorban tehát a hit megerősítése volt a cél: a különböző hitigazságokat lehetett megismerni a nagyon elistentelenedett világban. A világ mára látszólag nyitottabb lett: a szabad vallásgyakorlást nem tiltja semmi, ám azt nehezen lehetne állítani, hogy a mai ember Isten közelében éli mindennapjait.

A 80-as évek legvégén, a 90-es évek elején ugrásszerűen megnőtt az egerszalóki táborok résztvevőinek száma. Ekkor a tiltás és kicsit a rendszerellenesség attitűdje által összekovácsolódott ún. „ős-szalókosok” mellett már olyan résztvevők is megjelentek, akik a hit védelmén túl más kérdéseket is megfogalmaztak: erkölcstani kérdéseket, mint a szerelem, a családtervezés és a házasság problémaköre. Választ vártak arra is: hogyan élhetjük meg mindezt keresztény módon?

A megnövekedett létszám nagyobb szervezést igényelt, de a személyes megszólítás, az „Egerszalóki levél” (Kerényi Lajos meghívója, mely évről évre meghatározza a lelkigyakorlat témáját és a felkészüléshez szükséges tudnivalókat) és az „Utódallamok” (a kiscsoportos beszélgetések során elhangzottak összesítése, kvintesszenciájának kiküldése) elegendő volt a fiatalok megszólítására. A szervezők ekkor még sajátos módon budapesti és miskolci fiatalok voltak. Eger környékéről csak kisszámú csapat segítette a találkozók szervezését.

 

A rendszerváltás utáni évek

A kezdeti vallásos fellendülést, amely a rendszerváltás első éveit jellemezte, lassan felváltotta egy teljesen más értékeket valló, pontosabban minden értéket tagadó liberális kultúra. „Akkoriban már csírájukban látszottak azok a kedvezőtlen, negatív jelenségek, amelyek napjainkra szárba szökkentek és elborították a minket körülvevő világot: a felelőtlen párkapcsolatok, a szabad szerelem, az irtózatos mennyiségű válás. Mi arra kerestük, és azóta is keressük a választ, hogyan fordíthatjuk pozitív irányba a világ negatív jelenségeit.” – fogalmazta meg fentebb idézett könyvében Lajos atya. A tábor már említett sajátosságai miatt ennek a válaszkeresésnek ma is fontos eleme a kiscsoportok kialakítása; egy-egy beszélgetésben általában tizenöten vesznek részt. Itt történik az előadások során elhangzottak elmélyítése, feldolgozása.

A 90-es években a csoportok vezetőit egyszerű jelentkezés alapján jelölték ki. Ez a módszer elegendő és hatékony volt, hiszen ebben az időszakban még viszonylag homogén volt a résztvevők egésze: mind korosztályát, mind gondolkodását tekintve. A kezdettől fogva, évről évre visszatérő fiatalok, illetve az általuk meghívottak alkották a találkozó résztvevőinek a zömét. Ez az állandóság adta meg ennek az időszaknak a „szalókos” karakterét. A stabilitás és a megújulás vágya találkozott itt, ami nem különleges, hanem tisztán emberségünkből fakadó igény. Jézussal együtt kell megújulnunk gondolkodásban és életstílusban egyaránt: olyan normarendszer megtartásával és annak a világ felé való megvallásával, amely valóban jó célok és valódi megoldások felé viszi az embert.

 

Szalók ma

Napjainkban látjuk, hogy szellemi, lelki és anyagi válságban van a társadalom. Ha a Szalóki résztvevőkre vetítjük ezt, akkor látható, hogy a 2000-es évek elejétől kezdett jelentős mértékben megváltozni a tábort alkotó fiatalok összetétele: egyre alacsonyabb lett az átlagéletkor.

A megújulás igénye viszont változatlanul jelen volt és van, de sokan föltették/teszik a kérdést: mit lehet tenni ebben a világban, ahol az emberek többsége vagy közömbös a keresztény értékek iránt, vagy egyenesen ellenségesen viszonyul ahhoz?

Mindezek új igényeket és feladatokat jelentettek/ jelentenek a szervezés és kommunikáció szempontjából: dinamikusabb programelemeket, sokkal több kiscsoportos beszélgetést, valamint folyamatos megszólítást várnak el a szervezőktől.

Közben a rendezői csapat is jelentősen átalakult: a pár főből álló irányító, szervező csoportot egészítik ki az önkéntesek, akik a tábor gyakorlati lebonyolítását végzik; valamint 2001 óta az egri Főegyházmegyei Ifjúsági Iroda a találkozók fő szervezője.

Ekkortól van az előre jelentkező kiscsoportvezetők számára szakmai felkészítés is, a találkozót megelőzően.
Napjaink Szalók karakterét a hagyományos lelkigyakorlatos elemek mellett a modern, dinamikus, fesztivál jellegű programok határozzák meg.

 

Remélhetőleg Szalók még nagyon sokáig segíthet nekünk abban, hogy az itt működő „lelkierőmű” által „megtermeljük” azt az „energiát”, mellyel „akkumulátorainkat” feltöltve a hétköznapok során is hűek tudunk maradni Krisztushoz, s ezáltal képesek leszünk élesztgetni szűkebb és tágabb környezetünk lelkiismeretét.