Történet

Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat, amely minden év július harmadik szerdáján kezdődik, és vasárnapig tart, a közel 1000 résztvevőjével, joggal nevezhető Magyarország (jelenleg) legnagyobb többnapos katolikus ifjúsági találkozójának.

Az elsősorban 16-29 év közötti fiataloknak szóló színvonalas előadásokon túl, kiemelt hangsúlyt kapnak az úgynevezett “kiscsoportos beszélgetések” is, amelyek segítségével a résztvevő fiatalok, élményeiket és gondolataikat egymással megosztva, hatékonyabban tudják feldolgozni az előadásokon hallottakat.  A lelki elmélyülés mellett, a fiatalok fesztivál keretében is megélhetik a keresztény örömöt.

 

A kezdetek és a „hőskorszak”

Egertől három kilométerre fekszik a festői szépségű Egerszalók, ahol 1982-ben rendeztek először ifjúsági találkozót és lelkigyakorlatot.

A Szalóki Találkozó kezdetben a kommunista rendszer által egyáltalán nem támogatott rendezvények közé tartozott, így a természetes igényen túl egyfajta véd- és dacszövetség kovácsolta össze azt a maroknyi fiatalt, aki résztvevője volt.

Az 1980-as évek elején Domán Ferenc Szalók plébánosa kérte fel KERÉNYI LAJOS piarista szerzetes atyát, hogy tartsa meg a nyári lelkigyakorlatos ifjúsági találkozókat. Titokban ugyan, de lehetett beszélgetni a hit, a kereszténység, a társadalom időszerű kérdéseiről. Itt nem csupán a materialista világnézet által meghatározott témákat lehetett elővenni, hanem az élet valódi kérdéseiről cserélhettek eszmét. Ahogy folyamatosan lazult a rendszer, a találkozók a tiltottból a tűrt kategóriába estek, ami azzal járt, hogy évről évre egyre többen érkeztek.

A 80-as évek végétől már a határainkon túlról is jöttek magyar fiatalok. Kezdetben egy napos volt a tábor, ma már öt napig tart.

Elmondható, hogy a vonzása tartós a fiatalok felé. „Olyan erőterei vannak ezeknek az eseményeknek, amelyektől jobb lesz a világ, ezért lenne szükség arra, hogy minél több legyen ezekből.”– áll Kerényi Lajos: Adj nekem lelkeket, Uram! című önéletírásában.

A 80-as években elsősorban tehát a hit megerősítése volt a cél: a különböző hitigazságokat lehetett megismerni a nagyon elistentelenedett világban. A világ mára látszólag nyitottabb lett: a szabad vallásgyakorlást nem tiltja semmi, ám azt nehezen lehetne állítani, hogy a mai ember Isten közelében éli mindennapjait.

A 80-as évek legvégén, a 90-es évek elején ugrásszerűen megnőtt az egerszalóki táborok résztvevőinek száma. Ekkor a tiltás és kicsit a rendszerellenesség attitűdje által összekovácsolódott ún. „ős-szalókosok” mellett már olyan résztvevők is megjelentek, akik a hit védelmén túl más kérdéseket is megfogalmaztak: erkölcstani kérdéseket, mint a szerelem, a családtervezés és a házasság problémaköre. Választ vártak arra is: hogyan élhetjük meg mindezt keresztény módon?

A megnövekedett létszám nagyobb szervezést igényelt, de a személyes megszólítás, az „Egerszalóki levél” (Kerényi Lajos meghívója, mely évről évre meghatározza a lelkigyakorlat témáját és a felkészüléshez szükséges tudnivalókat) és az „Utódallamok” (a kiscsoportos beszélgetések során elhangzottak összesítése, kvintesszenciájának kiküldése) elegendő volt a fiatalok megszólítására. A szervezők ekkor még sajátos módon budapesti és miskolci fiatalok voltak. Eger környékéről csak kisszámú csapat segítette a találkozók szervezését.

 

A rendszerváltás utáni évek

A kezdeti vallásos fellendülést, amely a rendszerváltás első éveit jellemezte, lassan felváltotta egy teljesen más értékeket valló, pontosabban minden értéket tagadó liberális kultúra. „Akkoriban már csírájukban látszottak azok a kedvezőtlen, negatív jelenségek, amelyek napjainkra szárba szökkentek és elborították a minket körülvevő világot: a felelőtlen párkapcsolatok, a szabad szerelem, az irtózatos mennyiségű válás. Mi arra kerestük, és azóta is keressük a választ, hogyan fordíthatjuk pozitív irányba a világ negatív jelenségeit.” – fogalmazta meg fentebb idézett könyvében Lajos atya. A tábor már említett sajátosságai miatt ennek a válaszkeresésnek ma is fontos eleme a kiscsoportok kialakítása; egy-egy beszélgetésben általában tizenöten vesznek részt. Itt történik az előadások során elhangzottak elmélyítése, feldolgozása.

A 90-es években a csoportok vezetőit egyszerű jelentkezés alapján jelölték ki. Ez a módszer elegendő és hatékony volt, hiszen ebben az időszakban még viszonylag homogén volt a résztvevők egésze: mind korosztályát, mind gondolkodását tekintve. A kezdettől fogva, évről évre visszatérő fiatalok, illetve az általuk meghívottak alkották a találkozó résztvevőinek a zömét. Ez az állandóság adta meg ennek az időszaknak a „szalókos” karakterét. A stabilitás és a megújulás vágya találkozott itt, ami nem különleges, hanem tisztán emberségünkből fakadó igény. Jézussal együtt kell megújulnunk gondolkodásban és életstílusban egyaránt: olyan normarendszer megtartásával és annak a világ felé való megvallásával, amely valóban jó célok és valódi megoldások felé viszi az embert.

 

Szalók ma

Napjainkban látjuk, hogy szellemi, lelki és anyagi válságban van a társadalom. Ha a Szalóki résztvevőkre vetítjük ezt, akkor látható, hogy a 2000-es évek elejétől kezdett jelentős mértékben megváltozni a tábort alkotó fiatalok összetétele: egyre alacsonyabb lett az átlagéletkor.

A megújulás igénye viszont változatlanul jelen volt és van, de sokan föltették/teszik a kérdést: mit lehet tenni ebben a világban, ahol az emberek többsége vagy közömbös a keresztény értékek iránt, vagy egyenesen ellenségesen viszonyul ahhoz?

Mindezek új igényeket és feladatokat jelentettek/ jelentenek a szervezés és kommunikáció szempontjából: dinamikusabb programelemeket, sokkal több kiscsoportos beszélgetést, valamint folyamatos megszólítást várnak el a szervezőktől.

Közben a rendezői csapat is jelentősen átalakult: a pár főből álló irányító, szervező csoportot egészítik ki az önkéntesek, akik a tábor gyakorlati lebonyolítását végzik; valamint 2001 óta az egri Főegyházmegyei Ifjúsági Iroda a találkozók fő szervezője.

Ekkortól van az előre jelentkező kiscsoportvezetők számára szakmai felkészítés is, a találkozót megelőzően.

Napjaink Szalók karakterét a hagyományos lelkigyakorlatos elemek mellett a modern, dinamikus, fesztivál jellegű programok határozzák meg.

 

Remélhetőleg Szalók még nagyon sokáig segíthet nekünk abban, hogy az itt működő „lelkierőmű” által „megtermeljük” azt az „energiát”, mellyel „akkumulátorainkat” feltöltve a hétköznapok során is hűek tudunk maradni Krisztushoz, s ezáltal képesek leszünk élesztgetni szűkebb és tágabb környezetünk lelkiismeretét.

Liturgikus naptár